A szombati nap nagyon hosszúra sikerült. Hajnal 4 órakor tudtunk elaludni, mert előtte utaztunk, átszálltunk, várakoztunk, metróra szálltunk, beragadtunk a metróállomáson, elcsíptük az utolsó járatot a városba, gyalogoltunk egy kilométert bőröndökkel, és biztonságban megérkeztünk a 4. emeleti szállásunkra, ahol röpke két óra alatt sikerült elosztanunk a szobákat és a fürdőszobákat (bár még mindig van olyan fiú, aki a nőibe jár zuhanyozni), majd nyugovóra tértünk.

A vasárnap délelőtt reggelivadászással telt, mert itt most minden zárva van, elvétve akad egy-két éjjel nappali. Nyolc boltot végigjárva tudtuk összeszedni azt a mennyiséget, ami reggelire elég volt. Ebédre kebabozni fogunk, ugyanis a palacsintasütési kísérleteink kudarcba fulladtak.

Egyelőre több nehézséggel nézünk szembe, de az egyik diákot idézve, ebben ez a kihívás. Most sétálni indulunk, felfedezzük a várost.