Csicsa Milán bejegyzése:

Valencia Spanyolország 3. legnagyobb városa, rengeteg látnivalóval, tengerparttal, és szinte mindig jó idővel. Gyönyörű homokos tengerpart és pálmafák mindenhol. Az emberek közvetlenek, barátságosak és nagyon segítőkészek bár angolul nagyon kevesen beszélnek, de a fontosabb dolgokat egy kis mutogatással el lehet intézni. A jellegzetes spanyol ételük a Paella, ez rengetegféle képpen készül, hússal, rákkal, és mindenféle tengeri halakkal. Ezt a rizses húshoz hasonlítanám. A nemzeti italuk a Sangria, vörösbor tele gyümölcsökkel. Finom, de picit szokatlan az íze. A boruk sem rossz, de szerintem a miénk jobb. De egy probléma azért van, nem ismerik a tejfölt, a túrót, a mákot, és hát sok mindent. Mikor megérkeztünk azonnal megtetszett a város. Szombat éjjel érkeztünk, vagyis a városiak kint ültek a sarki kávézók előtt és iszogattak, ami itt mindennapos esti program. Mikor megérkeztünk a szállásra, féltem, hogy nem fogom jól érezni magam, hiszen a többiek pár osztálytársat kivéve idegenek voltak számomra. De hamar összeszoktunk és minden úgy történik, mintha csak egy család lennénk. A mindennapos közös bevásárlások, a hétvégi kirándulások, es a sok finom étel, amit a 2 tanárnő és a többiek készítenek mind-mind nagyon finomak. Én az Abirenthez kerültem gyakorlatra. Ez egy nagy múlttal rendelkező autó kölcsönző cég, de inkább kamionokkal és kisteherautókkal foglalkoznak. A munkatársaim David és Francisco nagyon segítőkészek, bár sok dolgunk nincs, mivel csak karban kell tartsuk a járműveket. Napi rutin a kocsimosás és a kopó alkatrészek cseréje, ami néha unalmas már, de a jó hangulat mindenért kárpótol. A gyakorlati hely messze van a szállástól így metróval járok. Itt 9 metróvonal van, ami egy picit bonyolulttá teszi a közlekedést, de meg lehet szokni, és nyugodtabb, mint a bármi mással átverekedni magunkat a belvárosi forgalmon, ami olyan sűrű, hogy a helyiek hiába járnak inkább motorral és még így is eléggé zsúfoltak az utak. Metróval és sétával kb. 30 perc az út. Abirentnél 2 műszakos a munkarend így egyik héten délelőtt, a másik héten délután dolgozom. A munkából hazaérve mindig pihen mindenki. A 2 tanárnő nagyon jól gondját viseli a csapatnak, mintha lenne 2 pót anyukám erre az egy hónapra. Nekik hála mindig tisztaság van és rend, amit mi hiába próbálunk néha megbontani nem mindig sikerül. Ennek a családias légkörnek hála 3000 kilométerrel odébb is úgy érzem hogy eljöttem otthonról haza.